Vásárhelyi Pál (1795 – 1846)

Vásárhelyi Pál

1795. március 25-én született Szepesolasziban (ma Spisské Vlachy, Szlovákia) Vásárhelyi Pál vízépítő mérnök. Székely eredetű családból származott, apja szülőfalujában az evangélikus egyház kántortanítója volt. Vásárhelyi a miskolci algimnáziumban tanult, majd Eperjesen filozófiát hallgatott, itt határozott a mérnöki pálya mellett. E célból mérnökgyakornoki állást vállalt Borsod vármegyében, majd a pesti tudományegyetem Mérnöki Intézetében szerzett mérnöki oklevelet 1816-ban. 1819-től vett részt a Körösök vízrajzi felmérésében Huszár Mátyás mellett. A Duna hajózhatóvá tételén a Széchenyi István gróf által 1825-ben alapított Első Dunai Gőzhajózási Társaság fáradozott.
Az előkészületekbe bekapcsolódott Vásárhelyi is: 1826-tól dolgozott a dunai mappáción, azaz térképészeti felvételen, melynek 1829-ben a vezetője lett. Ő irányította a folyó Pétervárad és Orsova közti szakaszának felmérését, majd 1833-től Széchenyi, mint Duna-szabályozási királyi biztos mellett az Al-Duna szabályozás vezetője lett. 1845-től Széchenyi István műszaki tanácsadójaként dolgozta ki a Tisza-szabályozási tervét.

Minden település, minden intézmény keresi múltjának azon pontjait, melyekre büszke lehet, melyek alkalmasak egy helyi kötődésű példakép felmutatására. Városunknak nem voltak koszorús költői, híres hadvezérei, világverő bajnokai. Városunk múltjában kutatva bukkanhatunk rá Vásárhelyi Pál nevére, aki a magyar kultúrtörténetben a reformkori „második” vonal jeles tagjaként vívott ki megbecsülést magának. Vásárhelyi Pál és társai olyan korban éltek, amikor tudásuk legjavát nyújtva a „vadvízországból” civilizálódó országot teremthettek.
Ekkor a nagy kérdésekben, – mint például a Tisza- és mellékfolyóinak átfogó szabályozása -nemzeti egyetértés volt. Bár sokan és sokféleképpen kritizálták Vásárhelyi terveit, de egy dolgot a politikai, gazdasági és tudományos közéletben senki sem tett kérdésessé: a hazai folyókat szabályozni kell! A módszert vitatták, de az alapkérdést nem. Vásárhelyi Pál sorsa az úttörők sorsát is példázza. Azt, hogy időnként nagy ellenállással szemben kell létrehozni olyan műveket, amelyek aztán évszázadokon át megmaradnak, és alapvető változásokat hoznak az ott élő emberek életében. Vásárhelyi Pál ilyen művet, ilyen értéket hozott létre.

Munkásságának legnagyobb mozzanata a Tisza-szabályozás terveinek megalkotása volt, amelyre 1845-ben kapta a megbízást. E nagy munkába fektette egész lelkesedését és tudását. A kivitelező tárgyaláson – melyet 1846-ban a polgári Városháza épületében tartottak – már nem tudott részt venni. 1846. április 8-án a Tiszavölgyi Társulat választmányi ülésén térképekkel a kezében érte a halál. Az utókor érezte, hogy adóznia kell a folyó szabályozásában kiemelkedő munkát végző személyek emlékének, ezért adták át 1969-ben a Tiszadobon készült Vásárhelyi emlékművet. Vásárhelyi Pál a reformkor kiemelkedő egyénisége, neve Széchenyié mellett az ország modernizálásának jelképe lett, nevét viseli a Tisza völgyét érintő vidékfejlesztési, árvízvédelmi és környezetvédelmi komplex program is.

Iskolánk 1989. szeptember 1-én vette fel Vásárhelyi Pál nevét. A névadó kötelez.

Elmúlnak vagy hatástalanná válnak az idő múlásával a példaképek? Az igaziak, akik egy eszméért küzdenek, vagy szilárd hit vezérli őket, aligha.

Közöttünk már csak emléke él tovább,
nem mint szellemóriásé, akit csak
bámulni tudnánk, hanem mint úttörő
munkásé, akit követhetünk.

Őrizzétek és adjátok át évről évre azoknak, akik Vásárhelyi Pál szellemiségét ismerve, példaképül választva őt, ebben az iskolában tanulnak, akarnak tanulni!

„Legyetek hű magyarok tettel, nem puszta szóval, áldozati készséggel és nem olcsó fitogtatással”
/ Széchenyi /

Bene Lászlóné
intézményvezető